Még meg vagyok, köszönöm az aggódást, igazából csak annyi történt, hogy nem vagyok otthon –vagy ha vagyok, akkor sem érek rá. Tegnap megírtam 2 oldal angolt, ma a maradék 3 oldalnyi levelet, hát én mindent megtettem, hogy húzzam azokat az oldalakat, semmi kedvem nem volt úgy fogalmazni, hogy csak egy „szánalmas” tanár fogja átbogarászni, aki ha másba nem hát a szemszínedbe köt bele. Barna a szemed? Arcátlanság, az enyém is az! Sülne ki! Szürke a szemed? Pfuj, nem is vagy ember, egy döglött-giliszta-vagy! stb.  De persze közös hiba, hogy nem tudunk egymással jól kijönni. Ő kijelentette, hogy utálja a magamfajta „kedves kis ártatlan pofázmányú embereket” és szereti őket az őrületbe kergetni. Én pedig… tőlem mit várunk el? Meghúzom magam a legelső padban, vele szemben és onnét osztom az észt. „Figyellek, egyetlen rossz mozdulat és úgy repülsz édes fiam az iskolából, hogy lábad nem éri a földet!” mondotta ezt egy osztálytársamnak, de ez úgy általánosságban is vonatkozik mindennemű lényekre. Jobb félni mint megijedni alapon jobb lesz mielőbb megszerezni azt a nyelvvizsgát. Jövő ilyenkor én már nem fogok angolokon benn csücsükélni, vagy ha mégis akkor csak röhögök a többiek szívásán és gyengeségén. Szóval ennek a nőnek kellett 5 oldalnyi angolházit papírra vetni, és még van tanulnivaló is, mert sejtetni engedte „oh, írtunk már a legutóbbi anyagból szódogát? Úgy rémlik még nem, nyo mindegy” szóval tanulhatok arra is. Ezen felül kémia és történelem vizsgára vannak tételeim van még olyanom, hogy történelemre „könyvet” írni, kézzel… és föcire „tőzsdézni” kell… tulajdonképpen ennyi az összes feladatom a szünetre. Az angol letudva, a töribe belekezdtem a tőzsdecápáskodást ideiglenesen felfüggesztettem, majd folytatom – a tételek meg még váratnak magukra.

Addig is volt egy halloween-unk, én nem tudom, hogy ki ünnepli ezt a valamit – mi itthon nem szoktuk, mert ennek nincs hagyománya, és még csak nem is valakinek szól, mint egy Valentin-nap. Minden esetre, a közeledte eszembe juttatta, hogy kéne rajzolni valamit. Azóta sorra jönnek az ötletek születnek a vázlatok, és mikor időm engedi még alszom is :D majd, ha sikerül, akkor az egyik modellemről csinálok ilyen teljesalakos rajzot… szóval, ha összejön a dolog, akkor bizony közzéteszem, örüljön a drága Pet :3

Meg most belekezdtem egy novellába, igazság szerint egy mondat van meg belőle, meg kavarog a történet… de természetemhez hűen szerelmi dráma lesz. Zenehallgatás közben egyszer csak költeni kezdtem és valami ilyesmi jött össze: „Itt állsz és vársz... de nincs tovább.” ebből mi fog születni? Meg versírásra adtam a kobakom. Valami nagy bajom lehet, ha folyamatosan az elválásról, ürességről, szomorúságról, halálról – vagy csak halálvágyról – írok. Mondjuk ez a rímbe szedett valami elég fura, a közepéből hiányzik egy szó, és az Istenre, én nem tudom mi kéne oda. Majd megjön az ihlet.

Addig meg csak ennyit nyújthatok, egy kis angel-face-t (éndzsöl-féjsz – valahogy minél többször ejtem a „fész”-t „féjsz”-nek annál viccesebb)