Rohanj te is fejvesztve a világba, kétségbeesésedben pedig hívj egy antihőst! Ismét egy ideje hallgatok, habár ennek oka lehet éppenséggel a történelem illetve kémia tételek kidolgozása is, az angol vagy a matematika feladatok csekélyke tengerkéje és egyéb más személyes dolgok.
Például: a minap voltunk sütögetni, Erdőkertesnél, a horgásztavak nagyja már befagyott. 2cm-s jégréteg borítja a tavacskákat. Egy gyerek bottal törte a jeget, közben a szülei/rokonok is a tűz életre keltésén mesterkélnek. A gyerekről tudni kell, hogy egy kisebb dombocska miatt nem látszott, és egyébként is csendben volt. Egyszer jön a kisfiú, csurom víz, az anyja nézi, hogy mi van, hát igen... a gyerek belevágódott a tóba, a jégtáblák közé, mindenki vette le a ruháit, akin 2 nadrág volt az egyiket neki adta, akin 2 pulcsi az a pulcsiját vagy a kabátját. Kapott sálat is, anyukájától zoknit, és strandpapucsa volt, szóval azt a lábára húzták. De kérem alásan, ha a szomszédos parton is voltak és végig nézték, mert hisz ott csücsükéltek, horgászgattak - sőt röhögtek, mikor mindenki heves vetkőzésben tört ki - akkor miért nem tudtak átordítani, hogy "gyerek a vízben"? Érthetetlen. És ha megfullad ? Ha szívbajt kap a mínusz fokos vízben? Hát szóval... hihetetlen hova süllyedünk társadalmilag.
A mostani cím... írtam egy kis összefoglalót azokról, akik a mai világban akarnak hősök lenni. De nem az került fel, ez az iromány csak válasz volt az előzőre, melyet majd felteszek ha úgy érzem fel kell tegyek. Addig is, tessék-lássék =D
Rohanj te is fejvesztve a világba, kétségbeesésedben pedig hívj egy antihőst!
|