![]()
A szösz
A szöszök parányi teremtések, melyek vígan szállnak a széllel, szívük könnyed s gondtalan. Egyik sem különb a másiknál, nem szebb vagy csúnyább – csak szösz. Repül, követ, suhan, ránk tapad. Nem szeretjük őket, mert mindig sokan vannak – ők azonban nem szeretnek egyedül maradni. Az aprócska szösznek nincs neve, csak „szösz”. Egy szösz élete addig tart, míg összecsomósodva társaival el nem gurul valamerre a világba.
Verőfényes napsütésben úszott a rét, amelyen akkor épp egy szöszhad libegett keresztül, s kettő kivételével mindnek sikerült túljutnia a tuli-tarka virágok pompás áradatán. Egy aprócska sárga virág körül keringtek a megrekedt pihécskék, de valahányszor le akartak szállni bolyhos sárga búbjára az mindig elhajolt előlük.
A szél könnyű játékot űzött velük, a pitypang csak megremegett belé, a két parányt viszont elröpítette messze-messze. Egyikük egy vöröslő tulipán hatalmas levelein landolt, s éjszakákon keresztül körözött még a fel-feltámadó szélben a gőgös pitypang körül. A kérlelhetetlen, kegyetlen virág azonban soha nem hagyta, hogy a szösz rajta találjon menedéket. Egy pici pók sütkérezett metszett zöld levelein, sok szemével látta a viharfelhőket, melyek mind közelebb úsztak a naphoz. Sietve keresett menedéket magának a fűcsomók között.
Nagy vihar kerekedett, mely egész éjen át tartott, a szösz a tulipán kelyhében vészelte át a veszedelmes estét. Az elkövetkezendő reggelen a jelentéktelen teremtés kiröppent az őt oltalmazó vörös szirmok közül, megtette első tiszteletkörét az őt vonzó sárga bóbita körül, leszállni rá nem tudott, a gőgös virág ezúttal is elhúzódzkodott előle. Víg madárcsiripelés hallatszott, mintha a pacsirta is a gyönge kis szöszön nevetett volna, elröppent mellette, ezáltal messze repítve őt. A szellő vígan énekelt, de ő is megsegítette a meggyötört apróságot, visszajuttatta sárga virága mellé. A tarka növénytakarón két hatalmas színes folt is szaladgált, hatalmas testükkel letaposva milliónyi virágszálat.
Mikor a szösz elfáradt leszállt a mindig kegyes tulipán levelére, hogy újra feltöltődjék energiával és folytathassa reményvesztett körútját. Ez volt az utolsó szösszenet életében, a kegyes tulipán levelén harmatcsepp volt, mely fogságba ejtette s megfojtotta őt.
Így talán szerencséjére nem tudta meg, hogy nem sokkal pusztulása után a gőgös pitypang és a kegyes tulipán is örökre eltávozott a mindig színes, élettel teli rétről.
Kelt:
2011.10.25
Máshol ne használd fel, ne nyomtasd-terjeszd, forrás megjelölés nélkül semmiképp. Köszönöm.
AJÁNLOM AZ OLDALT
