Rumiko 2012.06.15
  Ha azt kérdezik, „Mizujs van veled?” – az arconcsapás után – így felelek: semmi különös. Berögzött válasz. Pedig amúgy… rengeteg dolog történt így mostanság.

Kezdjük az elején:
A hegymászós túra utáni héten kimentünk az Anna-rétre, újabb osztálykirándulás címszó alatt. A ~30 főből 16-an voltunk. Konkrétan. Mivel az volt a gyereknapos hétvége, és fél órával érkezés után kimenőt kaptunk – mert a fagyi a XII. kerületben olyan drága, hogy azért máshol aranyfogsort ültetnek be... Nem az én ügyem. Két barátnőmmel fogtuk magunkat és leléptünk. Először fogaskerekűre ültünk, egyiküknek ez volt az első alkalma, és amúgy is mindig poén. Ennél már csak a hévezést szeretem jobban – a vonat annyira nem hoz lázba, amióta múltkor kiszorultam a kocsiból és Balatonig oda-vissza személyvonattal kellett jönni. Már csak azért sem mert utána két héttel mehettem ’Örvényesre vissza nyaralni, és onnan át Révfülöpre ismerősökhöz, hogy meglátogassam a „német” unokaöcs-szerűségem – abban az évben tombolt az UraBoku és az öcsit pont Lukának hívják, mellesleg fekete haja és szürke szeme van. Amúgy nem pokolfajzat. Egy ennivaló hároméves kiskölök. Csak én egy szót alig tudok németül, nemhogy egy óvodás gyerekkel társalgási szinten. Minden esetre tökjól kijöttünk egymással. Igen, általánosságban megértettük egymást, ha le akart menni a partra hát fogta a fürdőruháját és kihozta, ha kismotorral akart robogni hát fogta én meg rohanjak, hogy megfogjam a lejtős utca végében, a főút előtt.
A fogaskerekűzés után úgy döntöttünk, hogy beülünk egy mekibe, az elsőbe, ami szembe jön belünk, a Szél Kálmánon van is egy, de oda nem különben kipakolják a "Szusibár" táblát és mi leszünk a szardínia-show főszereplői. Mindezek után felvetődött, hogy a Vörösmaryn van egy csudameki, ahova mindig beülünk, ha épp arra járunk, mert hangulatos és szép. De újdönsült barátnőmnek (nevezzük A-nak) támadt egy jó ötlete, úgyhogy inkább a Nyugatihoz villamosoztunk és ráértünk ott filózni azon, hogy a kertben vagy az impozáns épületben tegyük-e magunkévá a vásárolt amitakarszot. A gyereknap úgy lehetett igazi, hogy végigmentünk, gyalog az Andrássyn és be a Városligetbe.
A rákövetkező héten A-nál ünnepeltük Zoé születésnapját. A barátja éhgyomorra letolt egy fél üveg royal vodkát, onnantól kezdve már csak egy kérdése volt: hol a wc? Végül nem köszönt vissza, de konkrétan a földön feküdt. Egyébiránt igaz a mém, hogy a részeg pasi képes politikáról, vallásról beszélni (míg józanon jóformán csak szex, autó, foci) – konkrétan átrágtuk magunkat az egész vallásos, sátánista, eretnekes, inkvizítoros témán minekutánjában, hirtelen felindulásból Görögországba repültünk, és ott is kielemeztünk mindent. Kifizetődő volt utánakeresni és megtanulni a múzsákat, és mint olyant, nimfákat.
Egy másik bulit is megbeszéltünk, a rákövetkezendő hétre. A azonban nem jött iskolába, a telefonja ugyan kicsöngött, de senki sem vette fel, miközben már lassan a fél világ aggódott érte és őt hívogatta, megdobtam néhány e-maillel meg sms-sel is, de nuku reakció. Tegnap fogtuk magunkat és hét óra körül beállítottunk hozzájuk. A kapucsengő hiába szólt, az ablak nyitva, a szomszédasszony nem tud semmit – de azért beenged. Zoé és a barátja már (olyan kellemetlen egy panelház esetén) felkiabáltak, én meg ott ovladtam széjjel a betonon, hogy ilyen nincs. Hova kerültem. Szóval A elérhetetlen, de ha már az egész családja úgyszólván eltűnt, akkor valószínű, hogy csak elmentek valamerre. Mondjuk… ez nem vigasztal. Attól még „gecire aggódunk érte”.
Lássuk a kellemesebb eseményeket: a végzősök már csak fakultációkra járnak be, szóval a wc-n kisebb a sor. Juhé! Ezt egy idióta fejjel kell elképzelni, körülírhatatlan búra, olyan teltfogsoros vigyorral. Elképzelni sem lehet, milyen egy ilyen félig-meddig lányiskolában slozira várni. A fiúk általában összetömörülnek valahol és így megnő az 1m²-re jutó sűrűségük, amúgy fogjuk rá vadászni kell őket.
Jó dolog még, hogy amióta összefutottam és szocializálódni kezdtem egy másik íróval azóta nem tartom magam klinikai esetnek. Vagy minden író ennyire elvonult és igazán ember, vagy – kivág 6 sort, amiben a társadalmat és főleg a futószalag/birka embereket kritizálja.
Innentől kezdve Murakami könyveket olvasok, amihez hozzáférek, kedve a Szputnyikkal, mert a Kafkát elhappolták előlem.
Szeretek írni.